SHARING IS CARING... Ez a blog egy barátnői összefogás és kezdeményezés eredménye, a célja, hogy segítsünk egymáson és tudatosan élő emberekké váljunk. Ha Te is tagja szeretnél lenni a SZÍVESSÉGBANKNAK vagy küldetésednek érzed, hogy megoszd másokkal hasznos infóidat, tanácsaidat, jól bevált háziprkatikáidat és egészséges receptjeidet, akkor ne fogd vissza magad, oszd meg barátaiddal a blogot vagy írj emailt.
2010. szeptember 19., vasárnap
Segitsüti akció a koraszülött babákért!!!
2010. szeptember 12., vasárnap
A napozásról másképp
Tíz bőrgyógyászból valószínűleg tíz azt ajánlaná, el se olvassa ezt a cikket. De ha már belekezdett, miért is ne tenné, talán most szabadul meg egy évtizedek óta sulykolt veszélyes tévhittől.
Részletek:
A melanoma előfordulása kétségtelenül rohamosan nő... Ugye hát a napozás, aranyoskáim, bólogatnak ilyenkor a bőrgyógyászok. Csakhogy az ember agya beindul, amikor azt olvassa, hogy Európában a melanoma Skandináviában a leggyakoribb, és a mediterrán országokban pedig csak harmadannyi fordul elő. Minél délebbre megyünk, annál ritkább a melanoma. Ha a napozás árt, nem éppen az ellenkezőjét várnánk?
Anthony J. Yun 2007-es tanulmányában azt fejtegeti, hogy miközben az elmúlt harminc év alatti közegészségügyi kampányokkal elrettentették az embereket a napozástól, ez idő alatt háromszorosára nőtt a melanoma eredetű halálozás. Yun felveti,"lehetséges, hogy a csökkenő és sokkal rendszertelenebb napozás okozta ezt?". Innen üzenem Yunnak, hogy nagggyon úgy néz ki.
Egy, a melanoma és a napozás kapcsolatát firtató 29 vizsgálat eredményét összegző tanulmány arra következtetett, hogy akik foglalkozásuk miatt folyamatosan ki vannak téve a napnak, azoknak jelentősen csökkent a melanoma kockázata az átlaghoz képest. Ezzel szemben, akik csak időszakonként napoztak, azoknak 1.7-szer volt nagyobb a kockázatuk a melanomára. A legnagyobb-azaz kétszeres - kockázatot azok mutatták, akik életük során többször komolyan le is égtek. Egy 2005-ös elemzés már 57 vizsgálat adatait összegezve jutott ugyanerre a következtetésre: a foglalkozásszerűen elkövetett krónikus napozás véd a melanoma ellen, az alkalmi napozgatások és leégések viszont fokozzák a melanoma kockázatot. Világos tehát, hogy nem a napozás maga okoz melanomát, hanem az ismételt leégések okozta bőrsérülések.
Allen J. Christophers "A melanomát nem a napsütés okozza" című tanulmányában odáig merészkedik, hogy kijelenti: a melanomának semmi köze a Naphoz...
Marianne Berwick és kollégái vizsgálata aztán meg igencsak kiverhette a biztosítékot bőrgyógyászéknál, amikor 528 melanomást újravizsgálva bizonyították, hogy a melanoma kialakulását követő napozással töltött idő arányában csökkent a halálozás. A napozás mennyiségét a bőr jellemzői alapján kalkulálták, hogy elkerüljék a hamis visszaemlékezés okozta torzulást...
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem sikerült meggyőznöm magamat: a melanomát nem a napozás okozza. Csak leégni nem szabad.
Tanulság? Aki fél a melanomától, az napozzon! Csak ne égjen le.
Miért véd a napozás a melanoma ellen?
Ugyanazért, amiért véd a rákkal szemben is. Frank Longstaff Apperly amerikai patológus már 1941-ben leírta, hogy Északról Dél felé haladva egyre csökken a nem bőr eredetű rákos halálozások száma...
Mi a titokzatos védőhatás közvetítője? Hát természetesen a D vitamin. Amely valójában a test majd' minden sejtjében megtalálható és a sejtosztódást szabályozza, az immunrendszert erősíti. Vagyis erősítené, ugyanis a lakosság gyakorlatilag szinte egész évben D vitaminhiányban szenved, hála a bölcs közegészségügyi programoknak, amelyek nyáron is a télikabátot és a símaszkot tekintik a legbiztonságosabb viseletnek. A kezdeti meghökkentő eredmények belelkesítették a kutatókat...
Szóval miért is véd a napozás a melanoma ellen? Mert a D vitamin véd a rák ellen.
A melanoma-ellenes küzdelem teljes tévútra vitte a civilizált világot, nem csökkent, hanem nőtt a melanoma gyakorisága és mellette járványszerűen terjed a mellrák, prosztatarák, stb. Miért? Mert a nagy védekezésben népességszintűvé vált a D vitamin hiány.
Szóval gyerünk a napra!
Az ám, de mit kenjünk magunkra?
A legjobb volna semmit.
A D vitamin szintézist ugyanis nem kell kivédeni, csak a leégés ellen kell védekezni. Az ellen meg úgy, hogy fokozatosan szoktatjuk magunkat a naphoz.
Johan Westerdahl és mtsi. ugyancsak meglepő eredményt kaptak, amikor a Svédország déli részén két év alatt melanomát kapottakat hasonlították össze kontrolokkal. Kiderült, hogy azoknak az ötven év alattiaknak, akik mindig használtak naptejet, több mint háromszoros kockázatuk volt a törzsön kialakuló melanomára, szemben azokkal, akik soha nem használtak...
Persze van, aki annyira világos bőrű, hogy muszáj neki naptejelni, hát nem bánom. De a legnagyobb gond a naptejekkel, hogy legtöbbike csak az UVB ellen véd, és átengedi a sokkal perzselőbb és mélyre hatolóbb UVA sugarakat. További probléma, hogy rengeteg naptej káros, mi több, rákkeltő anyagokat tartalmaz, vagy pedig a napfény hatására (!) lebomlik. Az Amerikában tevékenykedő független környezetvédő szervezet, az Environmental Working Group 785 forgalomban lévő napozószert vizsgált meg, s ezek 17%-a nyújt megfelelő védelmet károkozás nélkül.
Összegezve a tanulságokat, hát jól átpaliztak minket vagy harminc évig napozás és melanoma ügyben.
Teljhes cikk itt:
http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/napozas-es-melanoma.php?olvas
2010. szeptember 10., péntek
A parlagfű védelmében (kötelező olvasmány!)
Azt hiszem, az emberek többsége józan ésszel gondolkodva egyetért azzal, hogy nem az a járható út, hogy kiirtunk mindent körülöttünk, ami virágzik, pollent termel, mindent, ami élő. Az sem megoldás, hogy az allergiások szervezetét teletömjük kemikáliákkal, gyógyszerekkel, mert így olyan mellékhatások alakulhatnak ki, amelyek súlyosabb betegségeket idézhetnek elő, mint maga az alapbetegség.
Abból kell kiindulni, hogy miért van ma annyi beteg, így pollenallergia is. 60-80 évvel ezelőtt kevesebb ember volt és több pollent termelő növény, tehát egy emberre fajlagosan több pollen jutott, mint napjainkban, és mégsem volt ennyi allergiás, asztmás beteg. A virágporok nem veszedelmesek, hanem hasznosak (az egyik legértékesebb táplálékunk). Van, aki a lisztre érzékeny, és mégsem mondjuk, hogy veszedelmes a liszt. Korábban tisztább volt a környezetünk és az emberek is egészségesebben táplálkoztak, többet mozogtak, türelmesebbek voltak egymáshoz, nem zúdult rájuk annyi stressz, annyi elektroszmog, mint napjainkban.