hát csajok, az a helyzet, hogy tudom, hogy mindjárt vége a spárga szezonnak, de ha ezt a receptet nem írom le, akkor jövőre elfelejtem... úgyhogy muszáj:)
minden azzal kezdődött, hogy vettem spárgát, mert nagyon szeretjük. De mit csináljak belőle. Van egy spárgás könyvünk, de abból a szimpatikus recepteket már mind kipróbáltuk. Aztán szétnéztem a hűtőben, és improvizáltam. Ezért nehéz lesz az adagokat felidéznem, de szerintem a következők kellettek hozzá:
25 dkg spárga (én a zöldet egy kicsit jobban szeretem)
25 dkg csiperke gomba
egy csomag réteslap, de ebből 2 db rétes lesz,
Besamell mártáshoz:
5 dkg vaj,
2 púpos ek. liszt (teljes kiörlésűből ugyanolyan finom),
3-4 dl tej,
sajt (ízlés szerint)
só, szerecsendió
A spárgát én mindig megpárolom legalább. Úgy nem ér meglepetés:) az aljából pedig úgy min. 2 cm-t érdemes levágni, hogy ne legyen fás. (egy-két praktikum kevésbé jártasaknak: vásárláskor mindig a becsomagolt részt kell nézni, hogy ott ne legyen fás, száradt. Elvileg szedés után azonnal fogyasztandó, no ez szinte teljességgel lehetetlen. Ha viszont nem készítitek el rögtön aznap, akkor érdemes nedves konyharuhában berakni a hűtőbe, de érdemes mihamarabb elkészíteni) szóóóval, spárga megpárolva. Ezután a gombát vékony szeletekre vágva pici olajon, pici sóval megdinszteltem. Aztán készült a besamell mártás (vajat megolvasztani, bele a lisztet, kicsi idő elteltével mehet bele a tej, ezzel felforralni, só, szerecsendió és a végén sajtot reszelni bele). A rétes lapokat úgy érdemes szétszedni, hogy ebből 2 tekercs lesz. És a klasszikus módon megtöltöttem. Konyharuhára a réteslap, bele a spárga, rá a gomba és végül a besamell. Ezt szépen feltekertem, tetejére olaj, és mehet a sütőbe, szerintem olyan 180 fok körül és bár nem emlékszem, de negyedóránál több nem hiszem, hogy kellett neki. A lényeg, hogy a teteje szépen megbarnuljon. Hát a spárgás kisérleteink legfinomabbja kerekedett belőle, és még hidegen is isssteni volt. Gyorsan próbáljátok ki, ha még kaptok szép spárgát! Jó étvágyat.
Györesz
UI: sajnos fotó nem készült róla, mert akkor még nem volt meg a blog... de legközelebb mindenképpen megörökítem:)